Érdekességek

Ön tudta, hogy … ?

Erdély – kortárs íróink egyike Erdélyt így jellemezte? “Erdélyország Tündérország, varázslatos, gyönyörű tájak, történelmi emlékek, barátságos, vendégszerető emberek. Zord havasok, lankás legelők, csobogó patakok, tavak, tengerszemek, források, pásztorok nyájaikkal, zsindelyes házikók, várromok, erődtemplomok, népviseletek, régi szokások, mind megannyi csoda…”

 

Kibéd – Erdély szerte az ízletes, édeskés ízű, vörös (lila) hagymájáról ismert?

 

Szováta – Erdély egyik legkedveltebb üdülővárosa, télen, nyáron, egyaránt több tízezer látogató keresi fel?

 

Marosvásárhely – Erdély egyik legjelentősebb magyar vonatkozású kulturális központja?

 

Korond – Erdély egyik legismertebb kistelepülése, hírnevét a fazekas művészetének, és fazekas termékeinek köszönheti.

 

Parajd – a parajdi sóbánya ma kiemelkedő egészségügyi jelentőségű a felső légúti megbetegedések gyógyításában?

 

Sóvidék – a Sóvidék Európa egyik legnagyobb só készletével rendelkezik, melyet már a Rómaiak is bányásztak?

 

Gyergyószentmiklós – a gyergyói medence Erdély leghidegebb vidéke, nem ritka a mínusz 30-35 fokos hideg sem?

 

Székelyudvarhely – a 38 ezer lakosú város közel 100 %-a magyar nemzetiségű?

 

Hargita – A Hargita hegység legmagasabb hegye a Madarasi Hargita az 1800 m-t is meghaladja?

 

Mádéfalva – Mádéfalvához kötődik a székelység legnagyobb tragédiája, ahol 1764-ben az erőszakos határőrség toborzás ellen békésen tiltakozó több száz székelyt mészárolt le a Monarchia nevében?

 

Kürtős kalács – a kürtős kalács hagyományos székelyföldi étel, régen ünnepnapokra, esküvőkre sütötték a háziasszonyok?

 

Medve-tó – a szovátai Medve-tó mindösszesen 135 éves, és a XIX. század végén egy ponor (víznyelő) elzáródásával képződött? A szovátai Medve-tó Európa egyetlen heliotermikus (a napsugárzás melegét elnyelő és megtartó) tava és hogy a tengervízhez képest 8-10 szeres a sókoncentrációja?

 

Szent Anna-tó – a Szent Anna-tó Délkelet Európa egyetlen vulkanikus eredetű krátertava, vizét mindössze a csapadékvíz táplálja?

 

Mohos tőzegláp – a Mohos tőzegláp Európa egyik természeti ritkasága, 80 hektár kiterjedésű, 3 millió köbméter tőzeget foglal magába?

 

Bálványos és a Torjai büdös barlang – a Bálványos illetve a Torjai büdös barlang mofettái vagy másképp gázfürdők kiváló gyógyító hatásúak? A Bálványos várat, melynek ma már csak a romjait láthatjuk még az I. században építették.

 

Gyimes – a Gyimesi vidék csodálatos módon őrizte meg a népművészetet, a régi hagyományokat,  vidék kulturális gazdaságát?

 

Homoródfürdő – Homoródfürdő több évszázada borvízforrásairól (ásványvíz) híres, leggazdagabb forrásai napi 6-8 ezer liter ásványokban rendkívül gazdag vízben bővelkednek?

 

Borszék – Borszék több mint 30 borvízforrásának gyógyító hatása már a 16. században méltán elismert volt?

 

Ezer éves határ – az “Ezeréves határ” vasúti őrháza, az egykori Magyar Királyi Vasút hálózatának legkeletibb pontja volt, az akkori országúton?

 

Székely himnusz – a Székely himnusz éneklését a kommunista rendszerben Romániában tiltották, de ennek ellenére titokban az emberek énekelték, és a nemzeti megmaradásuknak egyik legértékesebb jelképe volt?

 

Tamási Áron – Tamási Áron Amerikában, a szülőföldjétől távol a honvágy rabságában kezdte el páratlan írói munkásságát?

 

Orbán Balázs – Orbán Balázs a “legnagyobb székely”-nek tartott író, polihisztor műve a “Székelyföld leírása” a legértékesebb, a vidéket leíró alkotás?

 


 


Nyerges-tető - a háromszéki medencét és a csíki medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. Az 1948-49-es szabadságharcban a vesztes segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. A Nyerges-tető védelmét a Tuzson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik augusztus 1-én több ízben visszaverték a sokezres orosz sereget, a kozákokat. Végül egy román pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat. Itt fekszik a hősök temetője és alant az emlékmű. 


Kányádi Sándor: Nyergestető

A néhai jó öreg Gaál Mózesre,

 gyermekkorom regélőjére is emlékezve

 

Csíkországban, hol az erdők

zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.


Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

1965

 

aparatás Aracs-patakában

 

„Csíkcsomortán határában van egy erdős völgy, Aracs-patakának hívják. Itt tartják napjainkban is Csomortán napját, ünnepét. Ennek az ünnepnek története van” – meséli József atya a csíksomlyói rendházban annak kapcsán, hogy augusztus utolsó vasárnapján a csomortániak véres eseményre emlékeznek: a paparatásra. Tegnap az esős idő miatt nem a szokásos helyen, a Kőkeresztnél tartották a megemlékezést, hanem a csomortáni templomban.

Szekerekkel, gépjárművekkel igyekeznek jó idő esetén évente egyszer Aracs-patakába a csomortániak és a környékbeliek, ilyenkor szentmisét tartanak a Kőkeresztnél, aztán mulatság következik. „Gál Tamás esperes kezdeményezte az első misét. Mikor az idő engedte, járogattunk fel. Délután tánc volt, én is muzsikáltam ott” – mondja László Károly csomortáni lakos, amikor az emléknapról érdeklődöm.
– Mi is történt 1661. október 21-én Aracs-patakában? Mióta járnak a paparatás helyére emlékezni? – P. Márk József Ferenc-rendi szerzetes válaszolt a kérdésekre.
– Török-tatár csapatok törtek be 1661-ben erre a vidékre a Hargita felől, és Brassó felől is, ha jól tudom. A székelyek nem akartak engedelmeskedni az erdélyi fejedelmeknek, ezért küldték a büntető hadjáratot. A tatár tulajdonképpen a török előőrse volt, ezért mondjuk, hogy török-tatár betörés. A tatárok feladata az volt, hogy pusztítsanak, gyilkoljanak, raboljanak, égessenek, amit raboltak, az övék maradt.
Áttörték a somlyói kolostort és templomot körülvevő falat, a fal közé menekült népet kaszabolták, a templomot és a kolostort is felgyújtották. Leégett a régi kolostor (ami kisebb volt a mostaninál) tetőzete, belül nem lett nagy kár, illetve leégett a templom tetőzete is. Az erősebb embereket, ifjakat elvitték rabszolgának. Ravaszak voltak a tatárok és a törökök, mert lehetőleg a nemeseket vitték, hogy aztán nagy pénzért kiváltsák őket.
Ezen veszedelem elől menekült szekérrel Csomortán felé Somlyai Miklós házfőnök, aki magával vitte a templomi edényeket és más értékes tárgyakat. Bizonyára egy testvér is volt vele. A tatár vész hírére már elindultak. Valószínűleg a betörők megkínozták a népet, és valaki elárulta, merre ment a házfőnök, így találták meg. Az Aracs-patakában érték utol, és ott nyomban ki is végezték, a kincseket pedig elvették. A hívek először a kivégzés helyén temették el a házfőnököt, aztán később hazahozták, a régi templomnak a padlózatát felbontották, és oda a földbe temették el újra. Ez volt abban az időben a szokás.
A helyet, ahol megölték őket, elnevezték Paparatásnak. A környező fákra kereszteket véstek, de sűrű, bozótos erdő volt ott, rejtett hely, nem látta senki, esetleg az arra járó pásztorok. Ezért később egy emlék kőkeresztet állítottak 1 kilométerrel lennebb, ahol megy egy út Menaság felé. Durva, faragatlan kőből készült ez a kereszt, rá volt írva, hogy 1860.
– Mióta tartanak itt megemlékezést?
– 1946-ban szárazság volt, sokáig nem esett az eső. Akkor könyörgő körmenetet tartott Pater Papp Asztrik a csomortáni és somlyói hívekkel. Bizonyára a Szent Péter-templomtól indultak ide. Ennek a körmenetnek az emlékére a csomortáni hívek állítottak egy fakeresztet. Aztán 1970-ben Páter Benedek Fidél ferences provinciális, rendtartományfőnök készíttetett egy kőkeresztet – kő- és vaskerítéssel – a csomortáni egyház embereivel. Ez a ma is látható emlékmű. Erre a szent helyre hirdetett szentmisét a csomortáni híveknek augusztus utolsó vasárnapjára a csíksomlyói plébános. Amíg nem volt templom Csomortánban, ilyenkor tartották a búcsúünnepet. Én ma már úgy nevezem, hogy Csomortán napja, emléknap: délben szentmisével, délután szórakozással.
Több százan szoktak feljárn.roi Aracs-patakába, az emléknapra, jó alkalom a közös kirándulásra, kikapcsolódásra is. A történelmi visszatekintés idén is megtörtént, az eső azonban beleszólt a kirándulásba.
 

Székely Judith

Forras:szh.ro

 

A SICULICIDIUM emlékmű

 

A madéfalvi veszedelem emlékoszlopát, 1905. október 8-án avatták föl. Az emlékoszlop (méretei: 3,30x3,30x13,30 m), csíkszeredai Tamás József építész tervei (1899) szerint készült a körülette levő, andezit kőépítményekkel együtt.

A kivitelező Szász István volt. Az emlékoszlop tetején levő turulmadár (2,60 m szélességben) Köllő Miklós székely szobrászművész munkája.

Az emlékmű az 1764. január 7.-i, császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík és Háromszék 200 székely vértanúnak állít emléket.

1891-ben Orbán Gyula indítványára emlékbizottság alakult, mely általános gyűjtést szerevezett az emlékoszlop elkészítésére. A kronosztikont visszafelé olvasva – az S-betűt kivéve – 1764-es szám olvasható ki.

A Siculicidium székely öldöklést, székely népirtást jelent. A tragikus esemény részletes leírását Nyírő József adta a “Madéfalvi veszedelem” c. művében.

A felírat készítői Balló István és Szádeczky Lajos voltak. A márványtábla Sántha Nándor vésnök munkája.

A márványtábla felirata:

SICULICIDIUM

A határőrség erőszakos szervezésekor

Madéfalva határában

1764. jan. 7-én hajnalban

a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt

Csík- és Háromszéki

200 székely vértanú emlékére

kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el.

Emelte a hálás utókor kegyelete

1899.

Székely nép! Itt hullott őseidnek vére

Kiket zsarnok önkény boszus karja ére.

Midőn alkotmányos szabadságod védték,

Szörnyűkép oltá ki sok ártatlan éltét.

De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,

Emlékök nem vész el, örökre fennmarad.

Mert hű kegyeletben megtartod őseid,

Így él majd emlékök időtlen ideig!

 

A székely határőrség szervezését Mária Terézia rendelte el 1762-ben. A kimondott célok: a keleti határok védelme a betörésektől, a csempészet elfojtása és a pestis behurcolásának megakadályozása. A ki nem mondott cél: a székely katonaság bevetése a birodalom nyugati háborúiban. A határőrség szervezése a székelyek tiltakozása miatt akadozott: a külföldi szolgálatot, a német vezényletet és azt sérelmezték, hogy katonai szolgálatuk fejében nem nyerhették vissza régi szabadságaikat. A határőrség szervezésével megbízott Buccow és Siskovics tábornokok erőszakkal, falvanként igyekeztek rábírni a székelyeket az engedelmességre. Ennek ellenére Udvarhelyszékkel nem boldogultak, s a csíkiak többsége is szembeszegült az önkénnyel. 1763 karácsonyán a madéfalvi férfiak kivonultak a szépvízi Pálos és Szalonka erdejébe, hogy tiltakozzanak a székely szabadságjogok semmibevétele ellen. 1764. január 5-én megérkeztek a háromszékiek képviselői, hogy tárgyaljanak és tiltakozzanak. Január 7-én hajnalban 1350 osztrák katona körülvette a falut, és két ágyúval tüzet nyitottak az alvó falura, majd a katonák rátámadtak a védtelen lakosságra és vérfürdőt rendeztek. Az öldöklés reggel 9 óráig tartott. A műveleteket Siskovics tábornok, Mária Terézia zsoldosvezére vezette, és Carato alezredes hajtotta végre. A hivatalos jelentések 200-ra, a Michael Conrad von Heidendorf, a "lázadás" elfojtása után kiküldött bűnfenyítő vizsgáló bizottság elnöke 400-ra becsülte a halottak számát.

A vész után ezrek, – egyes adatok szerint 5 falunyi székely közösség – menekültek Moldvába. A madéfalvi menekültek gyarapították a gyimesi és a moldvai csángók sorait, s ők alapították később az öt bukovinai székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Ezeknek lakói a 19-20. században több hullámban visszatelepültek a Kárpát-medencébe, s ma Dévától az Al-Dunáig, Tolna–Baranyától Buda környékéig szétszóródva élnek. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont véglegesen ottmaradtak a Kárpátok külső oldalán.

A székely népirtásnak, vérengzésnek, vérfürdőnek, mészárlásnak nagy irodalma van. A véres esemény egyik legismertebb, leghíresebb irodalmi feldolgozásának Nyírő József Madéfalvi veszedelem c. regénye tekinthető. Tudományosan Imreh István történész dolgozta föl.

A SICULICIDIUM emlékköve – a közhiedelem szerint – a csíkszentmihályi templomkerítésben van beépítve, tulajdonképpen a Búzás András emlékköve – vélekedik Szádeczky K. Lajos (1904).

A Vészhalom (Csicsó és Madéfalva közötti szántóterületen, az országút mellett volt) fölé emelt fejfára a tisztek ezt írták: “Domita Siculorum superbia hic jacet” (azaz “Itt fekszik a székelyek megtört büszkesége”) A fejfa hátára pedig valaki ezt írta: “Itt emelt magának a gonoszság oltárt,/ Mondd el hóhérainkra a CIX. (109.) zsoltárt!” II. József császár itt jártakor állítólag a feliratot és a keresztfát eltávolítatta. Cserei Zsuzsanna is állíttatott egy emlékkeresztfát a Vészhalomra, majd 1778-tól ott volt a Részeg András és felsége emelte fejfa is (Orbán Balázs egy 1852-ben elhelyezett keresztet említ). Utoljára, 1885-ben Szabó Péter állíttatott keresztfát az áldozatok emlékére.

Forrás: https://www.harghita.ro/hun/ind.html

 

Csángó népviselet

 


A csángó férfiviselet általában a moldvaihoz hasonló, de mind a posztó, mind a vászonnadrág szorosabban tapad a lábhoz, s hozzá fekete bakancsot hordanak. A lobogós ujjú és hímzett kézelős ing egyaránt megtalálható, fonákján varrott, cifrahímes, keskeny állógallérral. A régebb divatos, igen széles derékövet most jóval keskenyebb váltotta fel. Ez szorítja le derékban a ráncba szedett, kieresztett, félhosszú inget. Zsinóros, kis karimájú, fekete kalapjuk mellett - különösen a fiatalok - színes bokrétát viselnek. "Mejjes" bundájuk cifrán hímzett, de a fekete darócból szabott hosszú zekének csak a zsebén és gallérja körül találunk mértéktartó zsinórzatot. Télen fekete báránybőr kucsmát viselnek.

A csángó női viselet ugyancsak a moldvaira hasonlít. Vállfőhímes ingüket régebb fonáját varrott mértani hímek díszítették, újabban ezt többszínű virágminta helyettesíti, csupán a szedésekben és korcolásokban maradt meg a hagyományos díszítés.

 

A csángó ingalj fehér vászonból vagy gyolcsból készül, hímzés nélkül, ékét az ing aljára varrt csipke adja. Az ingre és ingaljra derékban széles gyapjúövet tekernek, erre kerül a barnás-feketés színárnyalatú, mértéktartóan csíkozott "katrinca", amit hímes keskeny gyapjúövvel (bernyóc) szorítanak le derékon felül, mellen-gombolt csapóbundájukat színesen hímezik. Az idősebbek pirosas-tarkás, kockázott ujjast is öltenek a bunda alá, amit a vállak fölött hám tart össze. A lányok és fiatalasszonyok fényes, hólyagos gyöngysort viselnek, színes, virágmintás szalaggal. Általános a kendőviselet: a fiatalok tarkójukon kötik meg a rózsás fejrevalójukat, az öregebbek álluk alatt. Télen barnára festett irhabundát, ritkábban földig érő fehér báránybőr kozsókot hordanak, a legöregebbek pedig a férfiakéhoz hasonló fekete daróc-zekét, szokmányt. A csángó női népviselethez magas szárú cipő, nyáron félcipő illik.

 

Forrás: https://www.harghita.ro/hun/ind.html

 

Székely népviselet

 


A székely férfi népviselet legközismertebb ruhadarabja a szorosan testhez álló, fehér posztónadrág, a székely harisnya, melynek csak zsinórzata változik vidékenként, vagy éppen falunként. A harisnyához zsinórszegésű, félkemény szárú fekete csizma illik és sima kézelős, csukott gallérú felér vászon- vagy gyolcsing. Az ingre fekete, szürke, helyenként fehér, piros vagy kék- esetleg sujtásokkal díszített - mellényt öltenek. Szokásos főrevaló nyáron a fekete kalap - a Küküllők mentén hétköznap a szalmakalap -, télen a betűrt tetejű vagy alul visszahajtott báránybőr sapka. A mellényre posztóujjast vagy kurta zekét vesznek, a szürke, vagy fekete, hosszú zekét már az öregeken sem látni. Ma már a hagyományos viselethez leginkább ragaszkodó férfiak is csak fekete rövidkabátot, zakót öltenek a fehér harisnyához és fekete csizmához.

A székely női viselet legfőbb darabja a kétrészes felsőruha, a rokolya és a mellény. A rokolya derékban korcba szedett, alján keskeny vagy szélesebb bársony szegő. A Hargita keleti oldalán, a Gyergyói-, Csíki- és Kászoni-medencék falvaiban, a rokolya színes csíkozású háziszőttesből készül, a csíkok szélessége, a színek összeválogatása falvanként, korok és alkalmak szerint változik. A karcsú, rövid mellény egyaránt készülhet a rokolya csíkos anyagából vagy egyszínű bolti kelméből, bársonyból, zsinórozva, vagy gyöngyös ékkel díszítve. A harangaljú rokolyához keskenyebb csíkozású vagy egyszínű selyemből, illetve gyolcsból lerakott kötényt viselnek. A Hargita nyugati oldalán a rokolyák egyszínűek, de hímes szövésűek, köztük a piros, kék és zöld a szokványosabb, azonos anyagból készült, zsinóros kismellénnyel. A kötényeket írt virágmintával hímezik. A székely női viselethez csizma tartozik. A lányok fejkendőt nem hordanak, hajukat általában két ágba fonják, és mindkét ágra szalagból csokrot kötnek. Az egyszínű gyöngyökből fűzött nyakék dísze is a hátul két ágban, hosszan lecsüngő szalag. Az asszonyok, menyecskék és idősebbek, kontyba rakott hajukat áll alatt megkötött kendővel szorítják le, aminek anyaga, színe, hímzése életkor és alkalom szerint változik. Gyakori még a hárászkendő és nagykendő, de már általánosabb az ötnyolcados vatelines kabát, vagy a barnára festett irhabunda.


 

Forrás: https://www.harghita.ro/hun/ind.html