Ön tudta, hogy … ?
Erdély – kortárs íróink egyike Erdélyt így jellemezte? “Erdélyország Tündérország, varázslatos, gyönyörű tájak, történelmi emlékek, barátságos, vendégszerető emberek. Zord havasok, lankás legelők, csobogó patakok, tavak, tengerszemek, források, pásztorok nyájaikkal, zsindelyes házikók, várromok, erődtemplomok, népviseletek, régi szokások, mind megannyi csoda…”
Kibéd – Erdély szerte az ízletes, édeskés ízű, vörös (lila) hagymájáról ismert?
Szováta – Erdély egyik legkedveltebb üdülővárosa, télen, nyáron, egyaránt több tízezer látogató keresi fel?
Marosvásárhely – Erdély egyik legjelentősebb magyar vonatkozású kulturális központja?
Korond – Erdély egyik legismertebb kistelepülése, hírnevét a fazekas művészetének, és fazekas termékeinek köszönheti.
Parajd – a parajdi sóbánya ma kiemelkedő egészségügyi jelentőségű a felső légúti megbetegedések gyógyításában?
Sóvidék – a Sóvidék Európa egyik legnagyobb só készletével rendelkezik, melyet már a Rómaiak is bányásztak?
Gyergyószentmiklós – a gyergyói medence Erdély leghidegebb vidéke, nem ritka a mínusz 30-35 fokos hideg sem?
Székelyudvarhely – a 38 ezer lakosú város közel 100 %-a magyar nemzetiségű?
Hargita – A Hargita hegység legmagasabb hegye a Madarasi Hargita az 1800 m-t is meghaladja?
Mádéfalva – Mádéfalvához kötődik a székelység legnagyobb tragédiája, ahol 1764-ben az erőszakos határőrség toborzás ellen békésen tiltakozó több száz székelyt mészárolt le a Monarchia nevében?
Kürtős kalács – a kürtős kalács hagyományos székelyföldi étel, régen ünnepnapokra, esküvőkre sütötték a háziasszonyok?
Medve-tó – a szovátai Medve-tó mindösszesen 135 éves, és a XIX. század végén egy ponor (víznyelő) elzáródásával képződött? A szovátai Medve-tó Európa egyetlen heliotermikus (a napsugárzás melegét elnyelő és megtartó) tava és hogy a tengervízhez képest 8-10 szeres a sókoncentrációja?
Szent Anna-tó – a Szent Anna-tó Délkelet Európa egyetlen vulkanikus eredetű krátertava, vizét mindössze a csapadékvíz táplálja?
Mohos tőzegláp – a Mohos tőzegláp Európa egyik természeti ritkasága, 80 hektár kiterjedésű, 3 millió köbméter tőzeget foglal magába?
Bálványos és a Torjai büdös barlang – a Bálványos illetve a Torjai büdös barlang mofettái vagy másképp gázfürdők kiváló gyógyító hatásúak? A Bálványos várat, melynek ma már csak a romjait láthatjuk még az I. században építették.
Gyimes – a Gyimesi vidék csodálatos módon őrizte meg a népművészetet, a régi hagyományokat, vidék kulturális gazdaságát?
Homoródfürdő – Homoródfürdő több évszázada borvízforrásairól (ásványvíz) híres, leggazdagabb forrásai napi 6-8 ezer liter ásványokban rendkívül gazdag vízben bővelkednek?
Borszék – Borszék több mint 30 borvízforrásának gyógyító hatása már a 16. században méltán elismert volt?
Ezer éves határ – az “Ezeréves határ” vasúti őrháza, az egykori Magyar Királyi Vasút hálózatának legkeletibb pontja volt, az akkori országúton?
Székely himnusz – a Székely himnusz éneklését a kommunista rendszerben Romániában tiltották, de ennek ellenére titokban az emberek énekelték, és a nemzeti megmaradásuknak egyik legértékesebb jelképe volt?
Tamási Áron – Tamási Áron Amerikában, a szülőföldjétől távol a honvágy rabságában kezdte el páratlan írói munkásságát?
Orbán Balázs – Orbán Balázs a “legnagyobb székely”-nek tartott író, polihisztor műve a “Székelyföld leírása” a legértékesebb, a vidéket leíró alkotás?
Nyerges-tető - a háromszéki medencét és a csíki medencét összekötő átjáró a Csíki-havasok és a Torjai-hegység között. A 895 m magasságban lévő nyereg, hágó az utolsó védhető hely az Ojtozi szoroson áttörő csapatok ellen. Számtalan véres ütközet helyszíne volt tatár és török beütésekkor. Az 1948-49-es szabadságharcban a vesztes segesvári ütközet után Gál Sándor tábornok megpróbálta összegyűjteni, átszervezni a maradék csapatokat. A Nyerges-tető védelmét a Tuzson János vezette 200 székely honvédra bízta, akik augusztus 1-én több ízben visszaverték a sokezres orosz sereget, a kozákokat. Végül egy román pásztor a védők hátába vezette az oroszokat, így győzték le a székely ifjakat. Itt fekszik a hősök temetője és alant az emlékmű.
Kányádi Sándor: Nyergestető
A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve
Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
- alig voltak, ha kétszázan -,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran, mint az a görög háromszáz Termopüle szorosában.
Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.
1965
aparatás Aracs-patakában
„Csíkcsomortán határában van egy erdős völgy, Aracs-patakának hívják. Itt tartják napjainkban is Csomortán napját, ünnepét. Ennek az ünnepnek története van” – meséli József atya a csíksomlyói rendházban annak kapcsán, hogy augusztus utolsó vasárnapján a csomortániak véres eseményre emlékeznek: a paparatásra. Tegnap az esős idő miatt nem a szokásos helyen, a Kőkeresztnél tartották a megemlékezést, hanem a csomortáni templomban.
Szekerekkel, gépjárművekkel igyekeznek jó idő esetén évente egyszer Aracs-patakába a csomortániak és a környékbeliek, ilyenkor szentmisét tartanak a Kőkeresztnél, aztán mulatság következik. „Gál Tamás esperes kezdeményezte az első misét. Mikor az idő engedte, járogattunk fel. Délután tánc volt, én is muzsikáltam ott” – mondja László Károly csomortáni lakos, amikor az emléknapról érdeklődöm.
– Mi is történt 1661. október 21-én Aracs-patakában? Mióta járnak a paparatás helyére emlékezni? – P. Márk József Ferenc-rendi szerzetes válaszolt a kérdésekre.
– Török-tatár csapatok törtek be 1661-ben erre a vidékre a Hargita felől, és Brassó felől is, ha jól tudom. A székelyek nem akartak engedelmeskedni az erdélyi fejedelmeknek, ezért küldték a büntető hadjáratot. A tatár tulajdonképpen a török előőrse volt, ezért mondjuk, hogy török-tatár betörés. A tatárok feladata az volt, hogy pusztítsanak, gyilkoljanak, raboljanak, égessenek, amit raboltak, az övék maradt.
Áttörték a somlyói kolostort és templomot körülvevő falat, a fal közé menekült népet kaszabolták, a templomot és a kolostort is felgyújtották. Leégett a régi kolostor (ami kisebb volt a mostaninál) tetőzete, belül nem lett nagy kár, illetve leégett a templom tetőzete is. Az erősebb embereket, ifjakat elvitték rabszolgának. Ravaszak voltak a tatárok és a törökök, mert lehetőleg a nemeseket vitték, hogy aztán nagy pénzért kiváltsák őket.
Ezen veszedelem elől menekült szekérrel Csomortán felé Somlyai Miklós házfőnök, aki magával vitte a templomi edényeket és más értékes tárgyakat. Bizonyára egy testvér is volt vele. A tatár vész hírére már elindultak. Valószínűleg a betörők megkínozták a népet, és valaki elárulta, merre ment a házfőnök, így találták meg. Az Aracs-patakában érték utol, és ott nyomban ki is végezték, a kincseket pedig elvették. A hívek először a kivégzés helyén temették el a házfőnököt, aztán később hazahozták, a régi templomnak a padlózatát felbontották, és oda a földbe temették el újra. Ez volt abban az időben a szokás.
A helyet, ahol megölték őket, elnevezték Paparatásnak. A környező fákra kereszteket véstek, de sűrű, bozótos erdő volt ott, rejtett hely, nem látta senki, esetleg az arra járó pásztorok. Ezért később egy emlék kőkeresztet állítottak 1 kilométerrel lennebb, ahol megy egy út Menaság felé. Durva, faragatlan kőből készült ez a kereszt, rá volt írva, hogy 1860.
– Mióta tartanak itt megemlékezést?
– 1946-ban szárazság volt, sokáig nem esett az eső. Akkor könyörgő körmenetet tartott Pater Papp Asztrik a csomortáni és somlyói hívekkel. Bizonyára a Szent Péter-templomtól indultak ide. Ennek a körmenetnek az emlékére a csomortáni hívek állítottak egy fakeresztet. Aztán 1970-ben Páter Benedek Fidél ferences provinciális, rendtartományfőnök készíttetett egy kőkeresztet – kő- és vaskerítéssel – a csomortáni egyház embereivel. Ez a ma is látható emlékmű. Erre a szent helyre hirdetett szentmisét a csomortáni híveknek augusztus utolsó vasárnapjára a csíksomlyói plébános. Amíg nem volt templom Csomortánban, ilyenkor tartották a búcsúünnepet. Én ma már úgy nevezem, hogy Csomortán napja, emléknap: délben szentmisével, délután szórakozással.
Több százan szoktak feljárn.roi Aracs-patakába, az emléknapra, jó alkalom a közös kirándulásra, kikapcsolódásra is. A történelmi visszatekintés idén is megtörtént, az eső azonban beleszólt a kirándulásba.
Székely Judith
Forras:szh.ro