Autonómia küzdelmünkben nekünk társakra van szükségünk.

Autonómia küzdelmünkben nekünk társakra van szükségünk.    
Az 1848-as szabadság eszme az akkori időben egy testté, egy egységgé forrasztotta össze a nemzetet, kezdte beszédét Ferencz Csaba polgármester, az 1848-as szabadságharc emlékére Csíkpálfalván péntek délelőtt 10 órától megtartott ünnepségen. Delnén 11 órától, Csomortánban pedig déli 12 órától volt az ünnepi megemlékezés. Ez alkalommal ismét ünneplőbe öltözött a község, Pálfalván, Delnén és Csomortánban a házak sokaságára kifüggesztett nemzeti és székely lobogók azt tükrözték, nem közömbösek az emberek az ünnepnap iránt.

      „Önrendelkezési küzdelmünkben nekünk társakra van szükségünk” - mondta beszédében az emlékmű előtt megtartott ünnepségen a község polgármestere. A továbbiakban úgy fogalmazott: zászlóinkat, jelképeinket továbbra is használjuk bátran, mert ezek használata alanyi jóga népünknek, a székelységnek, mint a magyar kisebbség részének. „Nem meghunyászkodó birkák, vagy hangos szájhősök, hanem igaz barátok kellenek az autonómia harcunkban. Mert minden, amit teszünk, cselekszünk, akár gondolatok vagy érzések formájában, abból fakad, amit a szívünkben hordozunk” - mondotta, majd így folytatta:

„Ebben a felforrt hangulatban Petőfi Sándornak az „Egy gondolat bánt engemet” című verse jut eszembe, amelyben a költő a megsejtett világforradalom vízióját jeleníti meg. Milyen is volna most egy forradalmist játszani? Kinek használna? Pedig nekünk nem annyira vérontás kell, mint inkább bátor kiállás, helytállás a mindennapokban identitásunk, megmaradásunk érdekében.” A zászlóról és a jelképek használatáról kifejtette, hogy az számunkra nemzetpolitikai kérdés és nem válhat, nem süllyedhet pártpolitikai kérdéssé. Hozzátette: „a legszomorúbb az egészben az, hogy politikai érdekből fel-felhasználják a székely népet, mint már megannyiszor a történelem viharaiban.” Kihangsúlyozta: „a szabadságharcban Széchenyinek sok híve volt, de nem kevesebb Kossuthnak, mégis megegyeztek a „szent ügy” érdekében, mert nemzetben gondolkodtak.”

„Azt tartják, a legerősebb jog, a szokásjog! Senki nem veheti el tőlünk azt, ami a miénk, amit használunk: a zászlóink, a rovásos helységnévtábláink, a jelképeink vagy akár a magyar emlékműveink. A Nap és a Hold a székelység szimbóluma, a székely zászló a székely nép önazonosság-jelképe. Azt kérem, továbbra is lengjen a székely és a magyar zászló minden házon, minden nemzeti és egyházi ünnepünk alkalmával, ezzel is mutatva összetartozásunkat”- mondotta a községvezető.

      A megemlékezés a helyi iskolások előadásával folytatódott, akik lelkes rövid ünnepi műsorral tisztelegtek a szabadságharc hőseinek emléke előtt. Az ünnepi műsort Balla Andor bácsi a „Szózat” elszavalásával zárta. Az egyházi áldás előtt Csintalan László plébános az 1848-as szabadságharcosok helytállását, kitartását méltatta, majd közös imával adóztak emlékükre. Csomortánban Kovács Attila plébánossal imádkoztak a hősökért. Az ünnepség további részében a jelenlevők elhelyezték a kegyelet koszorúit. Záró gondolatként az elöljáró az emlékmű mögötti árbocra föltett zászlóról azt mondotta: hadd lengjen azonosságunk jelképeként, örök időkig. Végezetül, Kodály Zoltán örökérvényű szavait idézte:

 “Ma a székely a legmagyarabb magyar, és a magyar csak úgy lehet újra magyar, ha mennél székelyebbé tud válni.”

Az ünnepség a Nemzeti Imánk és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.

 forrás:csomortan.ro .